Kim Harrington: Clarity - tisztánlátó (Clarity 1.)

"Ne hunyd be a szemed! Kivéve akkor, ha a sötét valóságot már nem tudod elviselni.

Clarity „Clare” Fern tisztán lát dolgokat. Olyanokat, amelyek mások előtt rejtve maradnak. Látja a lopott csókokat, a rég eltemetett titkokat. Elég megérintenie egy tárgyat, és víziók törnek rá. Veleszületett képessége adomány. De átok is egyben.

Amikor egy fiatal lány gyilkosság áldozata lesz, felbukkan Clare volt fiúja, hogy segítségét kérje az ügy felderítésében – noha Clare még mindig haragszik a hűtlen fickóra. Aztán Clare szintén természetfeletti képességekkel rendelkező bátyja a gyilkosság fő gyanúsítottja lesz, és a lány többé már nem maradhat ki az ügyből. Gabriellel, az új rendőrfelügyelő vonzó fiával társulva, Clare bemerészkedik a rettegés, a megtorlás és az érzékiség mélységeibe, hogy a gyilkos nyomára bukkanjanak. De vajon kivételes képessége nem hagyja-e cserben pont akkor, mikor a legnagyobb szüksége lenne rá?"

Nagyon-nagyon-nagyon rég nem voltam könyvtárban megint, ráfanyalodtam az e-könyveimre és nem sokat jártam a városba, esélyem sem volt benézni (na meg ugye a költözés-mizéria még mindig aktuális, amint megtaláljuk a megfelelő járgányt, már itt sem vagyunk :D) és ezért valahogy kiesett, most már jó másfél-két hónapja. Aztán a postáról jövet ellenállhatatlan kényszert éreztem, mintha valami fura gravitációja lenne vagy mifene, komolyan, össze is válogattam gyorsan néhány érdekesnek ígérkező darabot (habár a Lovecraft-kötetből már korábban szemezgettem, illetve a Poe történetei közül is már túl vagyok jónéhányon, de gondoltam, legalább ha a másik kettő gyér lesz, legalább van miben bíznom), persze a Kedves forgatta a szemét, hogy még több mindent kell cipelnie, de végül csak hazaérkeztünk vele.

Tudjátok, kifejezetten vadászok a YA könyvekre, kár, hogy nincs külön egy gondola kiállítva nekik, mert a gyerekrészlegre ritkán járok fel, a sci-fi/fantasy és a krimi polcokat pedig néha unom újra és újra átnézni, főleg ha kevés az időm, és nem is igazán tudom, mit akarok (hiszen akkor csak bepötyögném a katalógusba és szevasz), szóval frusztráló kicsit.

Nagyon megörültem ennek a könyvnek, mindig izgalommal tölt el, ha ilyen viszonylag friss megjelenésű könyv kerül a kezembe, amiről esetleg már olvastam is, de legalább a borítójával találkoztam (mint a Cinder is, amit még olvasok, esélyes, hogy találkoztok még majd vele itt a blogon).

Szeretem a természetfeletti képességgel bíró karaktereket felvonultató történeteket, szóval a Tisztánlátó alcím után automatice landolt a Kedves kezében, el sem olvastam a fülszöveget, tehát azt sem tudtam, hogy akkor mire számítsak - középkori vagy modern történetről lesz szó? Vajon komolyabb, vagy romantikus lesz? Mozgalmas vagy afféle pszichológiai?

Nem sok derült ki a fülszövegből, gondoltam nyomozós, jól van, hát akkor lássunk neki.



Hát jaj.

Az alapkoncepció tetszett volna, viszont három nagyon fájó hiba volt benne, amiért nem tudott igazán magával ragadni.

Az első maga Clare, a főszereplőnk személyisége. Elvileg egy bántalmazott lányról volna szó, akit folyton szekálnak, cseszegetnek, csúfolnak, nem kedvelnek, és a többi, és természetesen ez nagyon megviseli a leányzót (lévén tizenhat éves tini), hiszen jobbszeretne átlagos lenni, hogy meglássák őt magát, ne pedig csak az alapján ítéljék el/meg, amiről nem tehet: a családja, a családja képességi, "szakmája". Ez tök érdekes lenne, ha ténylegesen úgy viselkedne, mint akit zaklatnak, ugyanis valahogy egyáltalán nem érződik, hogy bármit is csináltak volna vele, bátran visszaszájal, sőt, üt is (!) fiúkat, ha úgy adódik - de kérdem én, ha valaki ilyen harcias, akkor hogyan mernek beszólni neki? Tehát értitek, ha valaki olyan, akkor azt nem fogják csesztetni, akármilyen gáz, hiszen félni fognak a megtorlástól. Kicsit az az érzésem, hogy az írónő sejtette, hogy egy ilyen hátterű lányt valamilyen szinten kivetné a közösség, de ez a személyiségében már nem mutatkozik meg korrekt módon. Leírja ugyan, hogy ez vagy az nem tetszik neki, de igazi nyomot nem hagy benne.

A második, a szereplők egymáshoz való viszonya, illetve... nem tudom, de néhol nekem szintén nem volt életszerű. Például miért van fennakadva a csaj, hogy a "Clare" nevet kapta, amikor nyilván a clairvoyance (=tisztánlátás) szóra utal, főleg ha az egész család egy nagy bosziközösségben élt anno. Kicsi különös a bátyja "tragacsa" a maga 8 évével és 200 ezer kilométerével is, nem tudom, Amerikában hogy megy, de itt egy nyolc éves kocsi még nem kifejezetten "tragacs", és annyi kilométert egy 25 éves autó fut körülbelül. Apróság, de ront a hitelességén.

A szerelmi háromszög is kicsit erőtlen, nem érzem, hogy a srácok annyira küzdenének (pontosabban nem is igazán csinálnak semmit), és a csajszi sem igyekszik korrekt módon választani kettejük között. (A végén pedig, amikor "a tetoválás titka kitudódik", hogy ne legyek túl spoileres, le voltam döbbenve: egy "új" és egy "régi" pasi, főleg ha az egyik ilyen rosszfiúnak van beállítva, mikor fog ilyen közönyösen viselkedni? Na jó, biztosan van milliónyi személyiség, talán én vagyok túl kukacoskodó.

A harmadik, maga a fordítás. Nincs benne vészesen sok félrefordítás vagy elütés, de ami van, az elég bosszantó. Most őszintén, ti szoktátok használni a "tökfej" szót? Főleg olyasvalakire, aki korábban megcsalt titeket? Esetleg szemét, seggfej, bunkó, akármi, de ez a tökfej olyan... á.  A másik, ami szemet szúrt, hogy egy volt pasival való veszekedés közben furi a "miért aludtál vele", amikor a 'sleeping with' kifejezetten azt jelenti, hogy lefeküdni, szexelni, és... olyan bosszantó, életszerűtlen. Ha tudom, hogy a volt pasim valaki mással kufircolt, akkor úgy kérem számon, hogy miért aludt vele, főleg ha teljesen be vagyok gőzölve? Értitek. Igazán nem zavaró annak, aki nem tudja, de nekem nagyon nem illett oda. (Ennél sokkal-sokkal-sokkal rosszabb volt a Lauren Kate-féle Fallen-ban, amikor "elmentek vörösre festeni a várost" azaz kimozdulnak egy kicsit, nekivágnak az éjszakának, buliznak, akármi, mert a let's paint the town red szó szerint lefordítva iszonyat furán hangzik, magyartalan, nem lehet hova tenni - na de ez egy másik történet).

Pedig nem mondanám rossz könyvnek a felsorolt életszerűtlenségek ellenére sem, jópofa, olvastatja magát, vannak benne olyan pillanatok, amikor azért csak lehet izgulni. A vége meglepetésként ért, mert nem számítottam erre a megoldásra - utólag tényleg, voltak rá utaló nyomok, de egy kicsit lehetett volna nyilvánvalóbb. Szerintem nem egy olvasót sikerült tévútra vezetni :)

Könnyed, szórakoztató olvasmánynak elmegy, hamar elfogy, igazán sokat nem érdemes várni tőle, azt mondanám, átlagos, vagy egy picit átlag alatti, de olvastam már sokkal-sokkal rosszabbat is, viszont megvenni biztosan nem venném meg, még így sem, hogy az átlagoshoz képest viszonylag olcsó (láttam, 2000 ft körül is) .

forrás: moly.hu

A borítója első ránézésre szép, de sajna rá kellett, hogy jöjjek, hogy ez biza az angol verzió utánfotosoppolt (?) változata, kb mintha valaki egy szimpla grafikus program segítségével akarta volna rekonstruálni az eredetit, de végül valahová máshová lyukadt ki (a műanyagszerű felületek már-már sci-fi-s beütést adnak neki), az eredeti jobban tetszik (bár ha a második, kék verziót találtam volna meg, aligha vettem volna ki. Olyan... Romana/Júlia/stb hatása van, nem?)

Két részes egyébként, Hatodik érzék címmel magyarul is megjelent a folytatása. (Ha belebotlok, azért csak elolvasom, de akkor sem fogom magam rosszul érezni, ha soha életemben nem kerül majd a kezembe, hiszen maga a történet így is viszonylag kerek egész, néhány szál maradt elvarratlan csupán.)

Könyvmolyképző kiadó | 2013 | 256 oldal

Ez egy régebbi értékelés, a másik blogomon tettem közzé először, 2014 szeptemberében.